| 
 DURCH DEN MONSUN-A MONSZUNON KERESZTÜL 
Az ablak nem nyílik ki többé 
Teljesen kiürültem idebenn 
És előttem kialszik az utolsó gyertya 
Egy örökkévalóságon át vártam 
És most végre teljesül 
Odakinn összehúzódnak a fekete felhők 
Át kell mennem a monszunon 
A világ mögé 
Az idők végére 
Nem esik többé eső 
A vihar ellen, a szakadék mellé 
És mikor már nem tudok 
Arra gondolok, hogy 
Egyszer majd együtt rohanunk 
Keresztül a monszunon 
Majd minden jóra fordul... 
Egy félhold előttem süllyed el 
Éppen most volt nálad is 
És beváltja, amit megígért 
Hiszen tudom, hogy meg tudlak találni 
Hallom a neved a viharban 
Azt hiszem, többé nem hiszek benne 
Át kell mennem a monszunon 
A világ mögé 
Az idők végére 
Nem esik többé eső 
A vihar felé, a szakadék mellé 
És mikor már nem tudok 
Arra gondolok, hogy 
Egyszer majd együtt rohanunk 
Mert minket semmi 
Sem tud megállítani 
A monszunon keresztül 
Hé! Hé! 
Keresztülharcolom magam 
A titokzatos erőkön 
Emögé az ajtó mögé 
Hiszen le fogom győzni őket 
Ezután elvezetnek engem hozzád 
Majd minden jóra fordul... 
Majd minden jóra fordul... 
Minden jóra fordul... 
Jóra fordul... 
Át kell mennem a monszunon 
A világ mögé 
Az idők végére 
Nem esik többé eső 
A vihar felé, a szakadék mellé 
És mikor már nem tudok 
Arra gondolok, hogy 
Egyszer majd együtt rohanunk 
Mert minket semmi 
Sem tud megállítani 
A monszunon keresztül 
A monszunon keresztül 
Majd minden jóra fordul... 
A monszunon keresztül... 
Majd minden jóra fordul... 
  
RETTE MICH-MENTS MEG 
Első látásra 
A mi búvóhelyünkön 
Csak a nevünket látom a falon 
És újra simíts rajta végig 
Szeretnék benned megbízni 
Miért vagy elrontva 
Gyere vissza – vigyél magaddal 
Gyere és ments meg – elégek belül 
Gyere és ments meg – nem vagyok készen nélküled 
Gyere és ments meg – ments meg – ments meg 
Az álmaink hazugságokká lettek 
És valójában nem könnyeztünk 
Mondd, hogy nem történt meg 
Mondd most nekem 
Talán hallottad valahol 
A segélykiáltásom a rádióban 
Hallasz engem – nem hallasz engem 
Gyere és ments meg – elégek belül 
Gyere és ments meg – nem vagyok készen nélküled 
Gyere és ments meg – ments meg – ments meg 
Téged és engem – téged és engem – téged és engem 
Csak a nevünket látom a falon 
És újra simíts rajta végig 
Az álmaink hazugságokká lettek 
És valójában nem könnyeztünk 
Hallasz engem – nem hallasz engem 
Gyere és ments meg – elégek belül 
Gyere és ments meg – nem vagyok készen nélküled 
Gyere és ments meg – ments meg – ments meg 
SCHREI-ORDÍTS 
Felállsz, és megmondják neked, hová menj 
Ha hallasz valamit, rögtön gondolkoznál 
Kösz, ez már megint egy igazán kalssz nap volt 
Nemeket mondasz, és senki se kérdez meg téged? Mondd még egyszer, hogy ezt akarod 
Nem – nem – nem – nenenene nem 
nem – nem – nem – nenenene nem 
Ordíts! – magad vagy 
Ordíts! – és amikor ez az utolsó 
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas 
Ordíts ahogy csak bírsz! 
Ordíts! – magad vagy 
Ordíts! – és amikor ez az utolsó 
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas 
Ordíts, ahogy csak bírsz! – ordíts... 
Vigyázz – a csapda mindenhol leselkedik 
Követ téged és kelepcébe ragad 
Beszél nekked mindenről, amiről még nem álmodtál 
És egyszer túl késő lesz és szükséged lesz rá 
Ordíts! – magad vagy 
Ordíts! – és amikor ez az utolsó 
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas 
Ordíts ahogy csak bírsz! 
Ordíts! – magad vagy 
Ordíts! – és amikor ez az utolsó 
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas 
Ordíts, ahogy csak bírsz! – ordíts... 
És most hallgatás! 
Nem! – ahogy te magad vagy 
Nem! – ahogy ez az utolsó 
Nem! – ahogy ez fájdalmas 
Ordíts, ahogy csak bírsz! 
Nem! – nem! – nem! – nem! – nem! – nem! 
Ordíts, ahogy csak bírsz – ordíts... 
ICH BIN NICH' ICH-NEM VAGYOK ÖNMAGAM 
A látásom álmosnak tűnik 
És nincs vigasztalás 
Nem tudom mi történt a külsőmmel 
Itt minden volt egyszer, nem találtam önmagam 
Minden így tévhit 
Láttam magam eltűnni 
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam 
Egyedül vagyok 
És ez ami most felesleges nekem 
Nem akarok létezni 
Odakint lóg a ferde égbolt 
A falon pedig a búcsúleveled 
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam 
Egyedül vagyok 
Nem tudom többé, ki vagyok én 
És ez az ami még igaz 
Bárki lehetsz 
Nélküled keresztül az éjszakán 
Nem találok mást magamban 
Mit tettél velem 
Láttam magam eltűnni 
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam 
Egyedül vagyok 
És ez ami most felesleges nekem 
Nem akarok létezni 
Odakint lóg a ferde égbolt 
A falon pedig a búcsúleveled 
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam 
Nem akarok többé létezni 
Gyorsan kiszabadítom magam 
Nem tartanak többé vissza 
Egyszer háborúzom veled, nem engedsz ki többé 
Egyértelmú, ki vagy – gyere és ments meg 
Nem vagyok önmagam, amikor te nem... 
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam 
Egyedül vagyok 
És ez ami most felesleges nekem 
Nem akarok létezni 
Odakint lóg a ferde égbolt 
A falon pedig a búcsúleveled 
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam 
Egyedül vagyok  |