|
DURCH DEN MONSUN-A MONSZUNON KERESZTÜL
Az ablak nem nyílik ki többé
Teljesen kiürültem idebenn
És előttem kialszik az utolsó gyertya
Egy örökkévalóságon át vártam
És most végre teljesül
Odakinn összehúzódnak a fekete felhők
Át kell mennem a monszunon
A világ mögé
Az idők végére
Nem esik többé eső
A vihar ellen, a szakadék mellé
És mikor már nem tudok
Arra gondolok, hogy
Egyszer majd együtt rohanunk
Keresztül a monszunon
Majd minden jóra fordul...
Egy félhold előttem süllyed el
Éppen most volt nálad is
És beváltja, amit megígért
Hiszen tudom, hogy meg tudlak találni
Hallom a neved a viharban
Azt hiszem, többé nem hiszek benne
Át kell mennem a monszunon
A világ mögé
Az idők végére
Nem esik többé eső
A vihar felé, a szakadék mellé
És mikor már nem tudok
Arra gondolok, hogy
Egyszer majd együtt rohanunk
Mert minket semmi
Sem tud megállítani
A monszunon keresztül
Hé! Hé!
Keresztülharcolom magam
A titokzatos erőkön
Emögé az ajtó mögé
Hiszen le fogom győzni őket
Ezután elvezetnek engem hozzád
Majd minden jóra fordul...
Majd minden jóra fordul...
Minden jóra fordul...
Jóra fordul...
Át kell mennem a monszunon
A világ mögé
Az idők végére
Nem esik többé eső
A vihar felé, a szakadék mellé
És mikor már nem tudok
Arra gondolok, hogy
Egyszer majd együtt rohanunk
Mert minket semmi
Sem tud megállítani
A monszunon keresztül
A monszunon keresztül
Majd minden jóra fordul...
A monszunon keresztül...
Majd minden jóra fordul...
RETTE MICH-MENTS MEG
Első látásra
A mi búvóhelyünkön
Csak a nevünket látom a falon
És újra simíts rajta végig
Szeretnék benned megbízni
Miért vagy elrontva
Gyere vissza – vigyél magaddal
Gyere és ments meg – elégek belül
Gyere és ments meg – nem vagyok készen nélküled
Gyere és ments meg – ments meg – ments meg
Az álmaink hazugságokká lettek
És valójában nem könnyeztünk
Mondd, hogy nem történt meg
Mondd most nekem
Talán hallottad valahol
A segélykiáltásom a rádióban
Hallasz engem – nem hallasz engem
Gyere és ments meg – elégek belül
Gyere és ments meg – nem vagyok készen nélküled
Gyere és ments meg – ments meg – ments meg
Téged és engem – téged és engem – téged és engem
Csak a nevünket látom a falon
És újra simíts rajta végig
Az álmaink hazugságokká lettek
És valójában nem könnyeztünk
Hallasz engem – nem hallasz engem
Gyere és ments meg – elégek belül
Gyere és ments meg – nem vagyok készen nélküled
Gyere és ments meg – ments meg – ments meg
SCHREI-ORDÍTS
Felállsz, és megmondják neked, hová menj
Ha hallasz valamit, rögtön gondolkoznál
Kösz, ez már megint egy igazán kalssz nap volt
Nemeket mondasz, és senki se kérdez meg téged? Mondd még egyszer, hogy ezt akarod
Nem – nem – nem – nenenene nem
nem – nem – nem – nenenene nem
Ordíts! – magad vagy
Ordíts! – és amikor ez az utolsó
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas
Ordíts ahogy csak bírsz!
Ordíts! – magad vagy
Ordíts! – és amikor ez az utolsó
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas
Ordíts, ahogy csak bírsz! – ordíts...
Vigyázz – a csapda mindenhol leselkedik
Követ téged és kelepcébe ragad
Beszél nekked mindenről, amiről még nem álmodtál
És egyszer túl késő lesz és szükséged lesz rá
Ordíts! – magad vagy
Ordíts! – és amikor ez az utolsó
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas
Ordíts ahogy csak bírsz!
Ordíts! – magad vagy
Ordíts! – és amikor ez az utolsó
Ordíts! – szintén mikor fájdalmas
Ordíts, ahogy csak bírsz! – ordíts...
És most hallgatás!
Nem! – ahogy te magad vagy
Nem! – ahogy ez az utolsó
Nem! – ahogy ez fájdalmas
Ordíts, ahogy csak bírsz!
Nem! – nem! – nem! – nem! – nem! – nem!
Ordíts, ahogy csak bírsz – ordíts...
ICH BIN NICH' ICH-NEM VAGYOK ÖNMAGAM
A látásom álmosnak tűnik
És nincs vigasztalás
Nem tudom mi történt a külsőmmel
Itt minden volt egyszer, nem találtam önmagam
Minden így tévhit
Láttam magam eltűnni
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam
Egyedül vagyok
És ez ami most felesleges nekem
Nem akarok létezni
Odakint lóg a ferde égbolt
A falon pedig a búcsúleveled
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam
Egyedül vagyok
Nem tudom többé, ki vagyok én
És ez az ami még igaz
Bárki lehetsz
Nélküled keresztül az éjszakán
Nem találok mást magamban
Mit tettél velem
Láttam magam eltűnni
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam
Egyedül vagyok
És ez ami most felesleges nekem
Nem akarok létezni
Odakint lóg a ferde égbolt
A falon pedig a búcsúleveled
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam
Nem akarok többé létezni
Gyorsan kiszabadítom magam
Nem tartanak többé vissza
Egyszer háborúzom veled, nem engedsz ki többé
Egyértelmú, ki vagy – gyere és ments meg
Nem vagyok önmagam, amikor te nem...
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam
Egyedül vagyok
És ez ami most felesleges nekem
Nem akarok létezni
Odakint lóg a ferde égbolt
A falon pedig a búcsúleveled
Nem vagyok önmagam, amikor nem vagy nálam
Egyedül vagyok | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
