"Ki azt mondja: "imád",
Sose hidd el szavát.
Ki azt mondja: "szeret",
Talán igaz lehet.
De az aki rád néz, hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat,
Annak add egész életed,
Mert az forrón és hűn szeret."
"Napsütéses délvidék
Minden hője bája,
Szerelmünk is benne ég
Tokaj lángborába.
Úgy aranylik, úgy ragyog,
Mint a szív reménye,
Mint sugárzó csillagok
Égi gyetyafénye."
Légy az, aki vagy, és ami a szíveden,
legyen a szádon, mert azok,
akik kifogásolják ezt, nem számítanak,
akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.
|
Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért,
mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést. |
|
|
|
Vannak, akik mindig morognak,
mert a rózsáknak töviseik vannak.
Én hálás vagyok,
hogy a töviseknek vannak rózsabimbói. |
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul,
egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra,
hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
Szeress nagyon, hogyan, tudod
Te jól azt,
Mint Nap a havat, amit magába
olvaszt.
A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.
Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
szívdobogva várni de nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak,
rózsákat őrizni mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt s utána fordulni.
Kacagni, kacagni hamis lemondással,
otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
s imádkozni; ő sose tudja meg, mi a bánat.
Mert van, aki könnyen eléri azt, aki szeret,
és van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni,
és van, ki meghal, mert nagyon tud szeretni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
